A megélhetés indokolt (alapvető szükségletek) költségei körében értékelendő a nevelés (élelmezés, ruházás) és szükséges taníttatás költségei, valamint a gyermek gondozása, ápolása, gyógyíttatása, a gyermek fejlesztése. A gyermektartásdíj összegének a kulturális, sportolási, további tanulmányi képzésben való részvétel költségeire is kiterjedő fedezetet kell nyújtania.

A tartás meghatározott időre, rendszerint az egy hónapra vonatkozó szükségleteket fedezi, ezért annak meghatározása során a havonta átlagosan felmerülő költségek összegét célszerű figyelembe venni.

A szülők megegyezésének hiányában, a gyermektartásdíj bírósági meghatározása során a tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének tizenöt-huszonöt százalékában kell meghatározni. Az átlagos jövedelem megállapításánál rendszerint a kötelezettnek a kereset megindítását megelőző egy évi összes jövedelmére figyelemmel kell lenni. (Ptk. 4:218. § (4) bek.)

A gyermektartásdíj szülők által történő meghatározása során tehát a fenti, a jövedelem 15-25 %-os mértékére vonatkozó előírás irányadó lehet, azt azonban figyelembe kell venni, hogy a kialakult gyakorlat alapján az összes (tehát a kötelezett valamennyi gyermekére vonatkozóan összeszámított) gyermektartásdíj mértéke a kötelezett jövedelmének felét nem haladhatja meg.

Fontos megjegyezni, hogy a bíróság döntése esetén a gyermektartásdíj összegét kizárólag határozott összegben határozhatja meg, a százalékos mértékben történő meghatározásra már nincs lehetősége.

Felhívom a figyelmet arra, hogy a közös szülői felügyeleti jog esetén is meg kell állapodni a gyermektartásdíj mértékére és megfizetésének módjára vonatkozóan.

Amennyiben felváltva azonos időszakokat tölt el a gyermek a háztartásokban, akkor csak a szülők vagyoni helyzetének azonossága esetén nem szükséges megállapodni, egyébként rendezni kell a gyermektartás kérdését.

A gyakorlatban sok esetben merül fel az a kérdés, hogy a gyermektartásdíj megfizetésére köteles szülő kötelezhető-e az ún. „luxus-kiadásokhoz” hozzájárulni. Ezen kiadások az átlagon felüli szükségletek kielégítéséhez szükséges költségeket foglalják magukban. A kialakult joggyakorlat alapján az ilyen jellegű igények kialakítására csak abban az esetben kerülhet sor, ha azt a kötelezett önként vállalja.

Szintén a gyakorlatban felmerülő kérdés kapcsán megjegyzem, hogy amennyiben a különélő szülő rendkívüli teljesítőképességgel is rendelkezik, a gyermek indokolt szükséglete a felső határt megszabja, így ennél magasabb összegben a bíróság nem köteles megítélni tartásdíjat.