A gyakorlatban sokszor előfordul, hogy a különélő szülők a fenti döntések meghozatalában nem értenek egyet, amely esetben a GYÁMHATÓSÁGHOZ kell fordulni a döntés meghozatala érdekében.
Ahogyan arra a fentiekben már utaltam, a szülői felügyeleti jogok gyakorlásának kérdését a szülők rendezhetik megállapodásban, ennek jóváhagyása is kérhető a bíróságtól, illetve amennyiben nem értenek egyet e kérdésben, abban az esetben a gyámhatóság vagy a bíróság dönt.
A bíróság döntése során azt mérlegeli, hogy a gyermek TESTI, SZELLEMI és ERKÖLCSI fejlődése miként biztosítható a legkedvezőbben.
A szülői felügyeletet gyakorló szülőnek fontos kötelezettsége, hogy a gyermek fejlődéséről, egészségi állapotáról, tanulmányairól a különélő szülőt megfelelő időközönként TÁJÉKOZTATNIA kell, illetve a különélő szülő érdeklődése esetén a gyermekkel kapcsolatos FELVILÁGOSÍTÁST meg kell adnia.
Javaslom tehát, hogy amennyiben a szülők úgy döntenek, hogy külön folytatják életüket, közösen gondolják át azt, hogy a közös kiskorú gyermek(ek) feletti szülői felügyeleti jogok gyakorlásának megvalósítása esetükben miként a legmegfelelőbb.
E döntés meghozatala során legyenek figyelemmel arra is, hogy az egyik szülőnek a szülői felügyeleti jogok gyakorlására történő feljogosítása NEM eredményezi azt, hogy a másik szülő a továbbiakban ki van zárva a gyermek sorsát, életét meghatározó kérdésekben való döntésből, az esetleges ügyintézést (pl. személyes okmányok igénylése, cseréje, iskolai beiratkozás, orvosi ellátás igénybevétele stb.) azonban jelentősen megkönnyítheti az, hogy nem szükséges mindenhez mindkét szülő aláírása.